Egy elveszített kép, sok feltörő emlék
Sírig vonszolt álmok, tova tűnő szenvedély
Végig elkísér a múltam, újra él
Álom szőtte vágyak veled az igaz édenért

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövőben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon tüze perzsel, az élet itt kísért

Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belőlem az életért

Lehetek árnyék, kit mögém űz a fény
De rejteném, megfejteném a kusza álmot mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom

"Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönből őrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggő titkod.
Légy Te is árnyék... egy árnyék... egy árnyék."

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom

Egy árnyék, akár egy árnyék
Lehetek árnyék, árnyék, árnyék, árnyék...